Ahogy olvasgatom a híreket, már szinte kezdem magam szarul érezni, hogy mikor haza megyek nincsen egy menekült család se a konyhámban, nem úgy, mint Gyurcsánynak. Ahogy olvasgatom, a híreket kezdem magam szarul, érezni, hogy még nem volt meg az 1984 című könyvből jól ismert gyűlölet fél órám, hogy köpködjem a menekülteket (vagy legalább egy őket ábrázoló képet).

Ahogy olvasgatom, a híreket szörnyen magányosnak érzem magam, hisz nem igen tapasztalom bennük a józan észt, csupán szaros lufikat látok melyek, ha kipukkadnak, remélem, a képernyőn keresztül sem leszek szaros. A menekültekhez való hozzáállásotok drága „liberális” és „konzervatív” barátaim leginkább megmutatta, hogy miért és mennyire szélsőséges a mai hazai közélet.

Furcsa volt számomra az amikor a jobboldaliak, hirtelen elkezdtek aggódni a budapesti hajléktalanokért. Kérdezem én, hogy hol voltatok mikor Kocsis Máté elkezdte a hajléktalanok módszeres üldözését?

Furcsa volt számomra mikor liberálisok hirtelen keresztényi hittételekkel kezdtek érvelni a jobboldaliaknak, hogy miért kell szolidárisnak lenni és humánusnak lenni a menekültekkel. Kérdezem én, hogy hogyan lehet, hogy minket, baloldaliakat lesajnáló módon avíttnak, kommunistának hordotok el, amikor felhívjuk a figyelmeteket arra, hogy Budapesten kívül is van élet, és vidék Magyarországa az éhen döglés szélén áll?

A jobboldali „magyartalansággal” vádolja a másikat, aki nem úgy gondolkodik, ahogy neki tetszik, a liberális fasisztázz egyet jó ízűen. Túlkompenzáltok, kapkodtok és féltek. Kompenzáltok, mert érzitek, hogy nem vagytok életszagúak, féltek, mert nem akarjátok, vagy nem látjátok a mától a holnapot. Mindig akkor vagytok a leghangosabbak, mikor leginkább a halk józanésznek kellene az úrnak lenni.

 „Itt úgy sem jutsz át” Bayer Zsolt, aki a legelvetemültebb Orbán imádókkal tüntet a Magyar Narancs szerkesztősége előtt, tiltakozván az Orbáni címlap ellen, amely Hitlerként próbálja Viktorunkat ábrázolni épp oly szélsőséges, mint maga a címlap. Gréczy Zsolt, aki a rózsaszín ködtől ámultan, konferálja fel Gyurcsány Ferencet, aki most bárkit és bármennyi embert befogadna, azzal a különbséggel, hogy most elfelejt terroristázni és románozni egy jóízűt. Juhász Péter pedig érezvén a társadalmi nyomást gecizik egy jó ízűt. A Jobbikosok meg híznak, dagadnak örömükben, százalékjelek csillognak a szemükben, hogy mennyivel fognak nőni e sok faszkodás láttán, s diadalittasságukban még a Himnuszt is elfejtik énekelni.

Köszönet azon keveseknek, akik csendben tették a dolgukat, akik ugyan nem fogadtak be giccsesen menekülteket a házukba, köszönet a rend őreinek, akik ember feletti munkával teszik a dolgukat a határon.
Hol van az igazság? Hol van a józanész? Hol van a humánum? Nem látjuk, nem halljuk, vagy érezzük, nem merjük, nem tudjuk megfogalmazni. Európa határait meg kell védeni, de ettől még nem leszünk fasiszták. A menekültekkel humánusnak kell lenni, ettől még nem leszünk hazaárulók.

Sajnos az igazság és a józanész, valahol ott lapul a giccses nagy magyar parittyák, és a Budapest térkép alatt…

Ha tetszett az írásunk kövess minket Facebookon is!