Az, hogy Szlovákia már réges-rég elhagyta Magyarországot nem újdonság. Sőt, a jó tót atyafiak fővárosi régiója, Pozsony Bécset is maga mögé utasítja a statisztikában. Vagy a Csehország fővárosi régiója jobban prosperál, mint Stockholm. Közben Budapest és Magyarország a rangsorok végére kezd lecsúszni.
Egyes elemzők folyamatosan jelzik, hogy már-már Románia is kezd minket lehagyni. Románia. Jó. Az hagyján. De, hogy szegénységi mutatóban?? Érted, szegénységi mutatóba lenyom minket Románia. Az szép.
Mindenki nyugodjon meg, a magyar reformok működnek, és csak és kizárólag a fiatalok szegénységi mutatójában előztek be minket. Romániában könnyebb fiatalnak lenni.
Az EUROStat adatai alapján a NOL készítette a fenti infografikát. Melyről leolvasható, hogy a teljes lakosság tekintetében még nem előzött meg minket Románia, de közel járunk. Amiben jobban állunk az, az időskori szegénység. Bár ha az EU átlaghoz viszonyítunk és nem Romániához, akkor ott is egy közel 10 százalékpont a lemaradás. De, bezzeg Szlovákiában jobb idősnek lenni, mint Magyarországon, mert még az EU átlagot (!!) is verik.
Ami viszont hiper gáz, az a pályaválasztók, a 18 éven aluliak szegénységi rátája. Itt előz be minket Románia. Magyarország az EU átlagtól 30 százalékponttal van elmaradva. Nagyon nagy probléma ez.
Oké, de miért is nagy gond ez?
Hát nem azért, mert nincs pénzük a skacoknak fesztiválra járni vagy bulizni. Jó, az se jó, de nyilván nem ez a fő indok. Röviden és tömören: mert ez konzerválja a társadalmi és regionális különbségeket és versenyhátrányt eredményez a generációk között. Na most akkor ezt magyarul.
Ha tetszik, ha nem, ahhoz, hogy valaki tovább tudjon tanulni nem csak tehetség kell, hanem pénz is. Az ifjúsági kutatások alátámasztják ezt az állítást. Egy szegényebb család gyermeke rosszabb eséllyel kerül be egyetemre. De ahol a legdurvább továbbtanulási esélyhátrányt jelenti a szegénység, az a kisvárosi és falusias környezetben élő fiatalok köre. Logikus ez, hiszen falun és a kisvárosok zömében nincsen egyetem. Így az onnan továbbtanulni vágyóknak meg kell oldani a koleszt (ha jut, ha nem az albérletet) és a kajálást is pluszban. Az ingázás is nyilván plusz pénzbe kerül, de a magyar tömegközlekedési viszonyokat ismerve ez sok esetben megoldhatatlan. Becslések szerint ez alsó hangon egy havi 50-es plusz költség.
De ne csak, az egyetemi világra gondoljunk. A falvakban nem csak egyetem nincsen, hanem középiskola sem... Ha valaki OKJ-t szeretne tanulni, annak is irány a város. Az iskolai végzettség hiánya, milyen versenyhátrányt eredményez, azt gondolom nem kell ecsetelnem?
Persze, más mutatókra is kihat ez. Nyilván nem véletlen, hogy olyan sok középiskolás gondolja, azt hogy külföldön fog élni. Az is logikus, hogy későbbre tolódhat a munkába állás, de ami biztos tolódik az az első gyermek vállalás.
Az EU átlag érti ezt, hogy a jövő a versenyképes fiatalok és rájuk kell építeni. Legalább is a statisztikák ezt mutatják.
A problémát kezelni kell. De nyilván nem lehet csak a szociális hálón keresztül ezt megtenni. A családok feltőkésítésével, magyarul az MSZP által javasolt fizetésemelés is javíthatná ezt a helyzetet.
De az biztos, hogy olyan megoldás nincsen, amit a Fidesz tesz, hogy szűkíti a szociális kiadásokat, de a fizetések nem emelkednek, sőt bizonyos szempontból még el is inflálódnak...
Ha tetszett az írásunk kövess minket Facebookon is!
